2010. 03. 20 Winter Cup 5. forduló

U9(’01) Winter Cup teremtorna, kiemelt bajnokság 2.játéknap - 2010.03.20.  13.30 óra                                                         

Piliscsaba, Fő u.2. - fedett,műfüves 40x20m-es kispálya, 5+1 fő,3x2m-es kapu, 2x15 perc, 60 néző

A január 30.-ai torna óta viszonylag sokat kellett várni (konkrétan kitavaszodott), hogy ismét pályára léphessünk az anno Csaba királyfiról elnevezett, Budapesttől 14 kilométerre fekvő Pest megyei nagyközségben.

Mindenki hadra fogható volt, így egyedül Bertalan Marci maradt itthon, ő a következő tornán mutatkozik majd be a piliscsabai nagyérdeműnek.

Csoportmérkőzések, A.csoport:

HÁROM SIMA, NULLA FORDÍTOTT (...)

Tabáni Spartacus – Solymár  SE           3-0                                                                                               

G: Katona (2), Lovász

Neiger – Katona, Hideg, Daradics, Laczkó – Lovász, Kosaras, Gregor, Boksay – Balogh, Abdullah

Első ellenfelünk a szerény képességű, de nagyon akaratos és edzője által folyamatosan hangos szóval tartott szervezetten védekező Solymár csapata volt. Nem volt könnyű őket (illetve hátsó alakzatukat) feltörni, hisz öt emberrel szállták meg saját félpályájukat (jól csinálták). És nem mondhatnám, hogy nagyon gyorsan játszottunk volna, vagy legalábbis szétfutottuk volna őket (ha nincs hely viszonylag nehéz), fölény volt, viszonylag meddő fölény. Katona Csongor volt, aki megunta a tétlenkedést és egy jól irányzott cselsorozattal helyzetbe hozta magát, és ha már kapu közelben volt, hát értékesítette is helyzetet. Ez a jelenet kicsit más szögben, esetleg más lábfelülettel, de gyakorlatilag később megismétlődött! Ahhoz pediglen, hogy kijelenthessük, hogy az eredménnyel maximálisan elégedettek vagyunk Lovász Barnabás is hozzájárult egy közeli igazi center góllal, hiába, no, a gödöllői torna óta – ki ne emlékezne a kihagyott helyzetekre - az egyetemes labdarúgás alapelveihez, ál -tudományoskodva kijelenthetjük: góllövés is /külön/ szakma! (ő ehhez a saját teljesítményétől függetlenül, ha helyzetbe kerül nagyon ért) A vége szóval sima győzelem, a játékot illetően pedig erre szokták mondani, hogy annyit hoztunk amennyi ebben a húsz percben kellett!

MEGKONTRÁZVA

Tabáni Spartacus – Buda Juniors        0-1                                                                                                  

G: -

Neiger – Katona, Hideg, Daradics, Laczkó – Lovász, Kosaras, Gregor, Boksay – Balogh, Abdullah

A hazai csapat ellen sohasem könnyű játszani. Bánfi János kollégám együttese inkább az egységben volt jó, mintsem a különösebb egyéniségekben gazdag. Ennek ellenére többet voltunk az ő térfelükön, mint a sajátunkon, persze ezt azért labdával tessék érteni. Nulla nullás állásnál a baloldalon ügyeskedtünk egy támadással, már csak egy jó centerezés hiányzott, amikoris kivártunk egy – két ütemet és a passzt elcsenték a védők. Hát igen, van ilyen sajnos, és olyan is, hogy a kontratámadás végén, egy kiugratást követően a hazaiak vélhetően külföldi (mindenki az!) csatára úgy emelte át a kifutó Donáton a labdát, hogy az egy pattanás után a felső léc alsó lapjáról a kapuvonal mögé szédüljön. Fájó gól volt az biztos, de melyik gól nem fáj a „sértett” csapatnak?! Aztán próbálkoztunk, de erőlködésünk nem járt gólt érő eredménnyel, a Juniorok kontra – próbálkozásai pedig nem voltak annyira veszélyesek, hogy túljárjanak Donát eszén.. Volt még egy baloldali kecsegtető pozícióból lévő szabadrúgásunk, de Kosaras Andrisunk próbálkozása elkerülte a kaput, így maradt a hazai győzelem. A döntetlen mindenféleképpen reális lett volna, de ezt a sportágat nem pontozással mérik, hanem a gólok számával, ebben pedig (ha más játékelemben nem is) alulmaradtunk.

Elődöntő:

ÚGY IS EGYSZER ELKAPJUK ŐKET!

Tabáni Spartacus – XII.ker.Hegyvidék  SE   1-2                                                                                      

G: Lovász

Neiger – Katona, Hideg, Daradics, Laczkó – Lovász, Kosaras, Gregor, Boksay – Balogh, Abdullah

A csoportban elfoglalt második helyünk eredményeképpen Geress Zoltán elismerten kiváló együttesével kellett újabb csatát vívnunk. Jól kezdtünk! Az előzőekhez képest Balogh Norbi helyett Abdullah Mohamed kezdett centerben és ezzel meg is lephettük volna ellenfelünket. Ugyanis nem adtuk át nekik teljesen a területet, mint más csapatok, hanem megpróbáltunk mi játszani, mi támadni. Elől a már említett kicsi Moha (kicsi Mohikán) fürgeségét öröm volt nézni. Labdát szerzett, cselezett, futott és lőtt, csak sajnos egyelőre lövései nem ágyúgolyóként suhannak, így nem lett gól a kiváló helyzetéből. Amikor a HVK kijött és akciózni kezdett, ők berúgták kíméletlenül talán második lehetőségüket, így vezetéshez jutottak. A második találatuk (ami viszonylagosan hamar jött) az alapvonal közeléből született, és így inkább potyának tűnt, mintsem a végletekig kijátszott tetszetős akciógólnak. Az utolsó öt percben aztán mi voltunk a jobbak, főleg Boksay Benedek élt, aki szemlátomást aktívan futballozott. Cselezett, lőtt (a kapus bravúrral védett) és adott egy kiváló gólpasszt Lovász Barnabásnak, aki ennek segítségével a hálóba perdítette a labdát, tovább növelve akciógóljainak számát. Az egyenlítéshez már nem volt elegendő idő, így a Winter Cupp- on kimagaslóan teljesítő Hegyvidék jutott a döntőbe. Geress Zoli kollégámnak megígértem, hogy addig nem adom fel a szakmát, amíg egyszer megint el nem kapjuk őket.

A 3. helyért:

HA JOBBAK VAGYUNK, AKKOR BIZONY NYERNI KELL!

Tabáni Spartacus – II. ker UFC          2-0                                                                                                    

G: Balogh (2)

Neiger - Katona, Hideg, Daradics, Laczkó - Lovász, Kosaras, Gregor, Boksay – Balogh, Abdullah

Fürgén, ügyesen játszva vertük meg II. kerületi riválisunkat. Mi futballoztunk, ők védekeztek és próbáltak kontratámadásokkal meglepni bennünket, hiába. Balogh Norbi jelentem felébredt, előbb Kosaras Andris kapufáját pofozta közelről a kapuba, később Csongor jobb oldali beadását értékesítette kíméletlen centerek módjára. Ez az! És hamár Kosaras Andris. 1-0-s állásnál egy olyan kapáslövést engedett el, hogy ha a kapufa tényleg fából lenne kimunkálva (hej de régen is lehetett), biz isten forgácsdarabok hullottak volna a Solymári kapus kis fejére. És itt van ugye állandó egyesünk Donát, aki HVK elleni gólok után összekapta magát és két szép védéssel jelezte, hogy ellenfelünk próbálkozása a gólszerzés tekintetében minimum esélytelen vállalkozás! Biztos győzelem, gratulálok a fiuknak a részbronzéremhez. A következő mini tornán céljaink eléréséhez minimum így kell teljesítenünk!

Edző: Grőb Ákos